A néma sikoly 2. fejezet
-Jézusom Péter, te vagy az?!- kérdezte remegve.
Péter csak ült, a szégyentől teljesen megsemmisülve,
és némán bólintott.
-Mi történt veled, hogyan kerültél ide?- fakadt ki Klári.
Péter lassan erőt vett magán, és válaszolt. Bő fél órán keresztül beszélgettek,
amikor Klárinak megcsörrent a telefonja. Idegesen utasította el a hívást, majd
zavartan kutatni kezdett a táskájában.
A nála lévő összes készpénzt kivette a tárcájából, és átnyújtotta Péternek.
A férfi habozott, majd megszólalt: -Erre semmi szükség. Kérlek tedd vissza a pénzed!-
Klári kérlelte, de a férfi tovább makacskodott.
-Hát jó, akkor csak ezt fogadd el!- mondta a nő, és beletett egy tízezrest a pohárba.
-Sajnos mennem kell, de holnap visszajövök, és ha tudok valamiben segíteni, szólj! Talán András tudna munkát szerezni neked, és akkor egy-kettőre rendeződnének a dolgaid- hebegte, de belül marta a lelkiismeret a kegyes hazugságért.
-Addig is, vigyázz magadra, kérlek!- köszönt el, majd meg se várva Péter válaszát, elsietett.
Nehéz lenne megmondani, kinek volt nehezebb a találkozás, Péternek, aki rettentően szégyellte magát, vagy Klárinak, aki még mindig nem tudta elhinni, amit látott.
KLÁRI
Klárit sokkolta a találkozás Péterrel, szívszorító volt látnia az egykor agilis,
életvidám, erős férfit, ahogy megtörten, az utolsó erejével is méltósága megtartasáért
kűzdve ült a mocskos járdán. Nem tudta, hogy fogja elmesélni Andrásnak a történteket, de
abban biztos volt, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy segítsen Péteren. Egész úton
hazafelé ez járt a fejében, annyira cikáztak a gonfolatai, hogy a feje is megfájdult.
Hazaérve leült a kanapéra, és kitört belőle a zokogás. Legszívesebben visszament volna Péterhez, hogy együtt kitaláljanak valamit, de tudta, azzal csak elnarná magától. Péternek is idő kell, míg megbarátkozik a helyzettel, és büszkeségét félretéve, elfogadja a segítségét.
Legalább egy óráig meredt a semmibe, amikor hirtelen feleszmélt. András nemsokára hazaér, nem láthatja őt így. Le kell nyugodnia, mert nem akarja, hogy párja meglassa, mennyire zaklatott.
Majd holnap beszél újra Péterrel, és tiszta fejjel, az új információk ismeretében már könnyebb lesz Andrást is beavatnia.
Igen, így lesz a legjobb, így kell lennie.
Péter
Péter teljesen összetört. Olyan hirtelen jött Klári a semmiből, hogy egyszerűen leblokkolt az agya.
Persze, volt már hasonlóban része, amikor volt barátok, szomszédok, ex vásárlók látták meg, de azért egyik ilyen találkozás sem hasonlítható a mostanihoz. Klári az Klári. Az Ő Klárija.
A nő, akivel 17 évesen találkozott először egy kiallításon, és akinek az első randin megmondta, hogy ő lesz a felesége. A nő, akivel 15 évig élt boldog házasságban, aki ismerte minden tervét, vágyát, akinek a nevetése olyan lágyan csilingel, mint ezernyi aprócska harang, melyet angyalok kongatnak, hogy szebb legyen a világ.
A nő, aki fogta a kezét, míg ő halálos, 38 fokos láztól haldoklott a fránya influenza miatt. A. NŐ.
Már maga sem tudta miért, de egyszeriben haragot érzett Klári iránt. Miért is kellett pont MOST erre járnia? Miért kellett őt meglátnia, és alamizsnad dobni a poharába, akár egy koldusnak?
-Talán mert koldus vagy- dünnyögte maga elé halkan, s szavai sósavként marták amúgy sem ép lelkét.
Órák teltek el a találkozás óta, de a pénz, amit Kláritól kapott még itt volt a pohárban. Tízezer Forint.
idejét se tudja, mikor volt ekkora címlet a kezében. Nem akarta elkölteni a pénzt, mert megalázónak tartotta, hogy a volt felesége adományából költsön, de nem volt választása.
Be kellett látnia, hogy nincs abban a helyzetben, hogy büszkeségből elutasítsa.
Lassan felállt, leporolta magát, és az egyik üzlet felé vette az irányt.
*folyt köv.*
Ha tetszik a novella, tamogasd munkánkat egy sör árával, vagy vasárolj e-könyveket!
