Ki is volt Koppány vezér?
A történelmet mindig a győztesek írják. Koppányról a legrészletesebb, máig is fennmaradt írásos emlékek a Képes Krónikából szarmaznak, melynek hitelessége erősen kérdéses, lévén célja István király hatalmának legitimalizálása volt. De vajon valóban egy lázadó pogány lett volna Koppány, aki ha győz, elpusztítja országunkat?
A fent említett okokból kifolyólag igen hamar Koppányból gonosz szerzet lett, aki az ifjú uralkodón keresztül az újonnan felvett hitet, tehát magát az Anyaszentegyházat támadta. Pedig a leginkább elfogadott vélemény szerint a szeniorátus elve alapján csak jogait próbálta érvényesíteni. A szeniorátus a sztyeppei népek öröklődési sajátossága volt, miszerint a család legidősebb férfi tagja veszi el feleségül az uralkodó/törzsfő özvegyét, és jut hatalomra.
Koppány apja, Tar Zerind Taksony fejedelem utóda lett volna, de még annak életében meghalt. Így léphetett előre a sorban Géza, aki a bihari dukátusban (hercegségben) ismerkedett a kormányzással. És így kaphatta meg Géza után a bihari dukátust Koppány is, aki aztán Géza parancsára kénytelen-kelletlen beállt ama ötezer előkelő közé is, akit Brúnó püspök és papjai kereszteltek meg 972 októberében.
Hogy mennyire lehetett komolyan venni ezt a tömeges áttérést, ahhoz elég csak abba belegondolnunk, hogy Brúnó és papjai nem tudtak magyarul, tolmácsokat használtak, a szertartások nyelve pedig még évszázadokon át a latin maradt.
Így Koppány sem valószínű, hogy elkergette környezetéből a régi hit papjait, táltosait ott Somogyváron, Somogyországban, ahol a Képes krónika szerint ez idő tájt birtokai feküdtek. Géza halálának hírére innen indul seregével Veszprémbe, a királynék városába, Sarolt szállására, hogy maga mellé vegye és gyámolítsa a továbbiakban az özvegyet.
Koppány születését a 960-as évek elejére teszik, tehát ekkor már túl volt a harmincon, így felesége is lehetett. Jogérvényesítő akciója tehát nem csak Géza elképzeléseivel ütközött, hanem az egyház törvényeivel is. Ezért is ír le róla minden rosszat a Képes krónika mellett Szent István kisebb és nagyobb legendája is.
Koppány tehát egy nagyobb lovassereggel érkezett meg a már valószínűleg kőből rakott veszprémi vár alá, s ott várakozott a bebocsájtásra. Mikor is hírül vette az ellene felvonuló, még Géza által az országba hívott lovagi sereg érkezését, akik mellett besenyő és kabar segédcsapatok is harcolhattak.
A csata véres volt 997-ben, a vasas lovagok vezére, Vecellin maga vágta le súlyos, kétélű kardjával Koppányt, akit István parancsára felnégyeltek, és elrettentésül Esztergom, Veszprém, Győr kapujára tűztek ki. A negyedik részét pedig Erdélybe küldték, hogy a gyula is megértse, Magyarországon új idők járnak.
Nyilvánvaló, hogy István áttérése a keresztény hitre nem volt más, mint behódolás, politikai/opportunista kényszercselekedet. Tisztában volt vele, hogy e tettel szövetségesekre tehet szert, s megszilárdíthatja hatalmát az akkor még igencsak instabil törzsek között is.
Sokan azzal érvelnek István tettének helyessége és szükségessége mellett, hogy akkoriban céltábla lett volna az ország, ha nem térnek át a keresztény hitre, s megszűnt volna a magyarság, hiszen beolvadt volna az éppen minket meghódító országba.
Ám felmerül a kérdés, mennyire tarthatta meg identitását az ország, és a nép, amikor a minket leginkább meghatározó hitvilágunkat üldözték (István könyörtelenül kivégeztette a pogányokat), saját írásunkat is betiltatta, és ezzel elindulthnk egy lejtőn, mely egyre csak oda vezetett minket, hogy szépen lassan kikopjon belőlünk minden, ami igazán meghatározott minket.
Lehet egyetérteni, vagy éppen vitatni, melyik félnek volt igaza, de egy dolog biztos: A kereszténység felvételével eladtuk magunkat, és mindig más hatalmak csatlósai lettünk, s ezzel lemondtunk saját szuverenitásunkról…
