Kis ír történelem 23. rész - A Cromwell-i földgyarmat

A katonai hadjáratok által fölhalmozott adósságok visszafizetésére 1652-ben Oliver Cromwell megteremtette a legnagyobb ember által okozott populációs zűrzavart Írország történetében.

Cromwell 1649-es véres győzelmei ellenére Írországban a szövetségi háború még további három évig tartott. A megszálló angol hadsereget végül 30 ezer fő alkotta. Ez a rettenetes erő végül 1652-ben lezárta a háborút. Írországot fölmorzsolták. A katolikus lakosság csaknem egyharmada vesztette életét a harcokban és az azok következtében elterjedő pestisben és éhínségben. Házakat égettek föl vagy hagytak el. Nem volt, aki elültesse a magvakat. Angliában a győzelmet mérsékelte a hadjárat masszív költsége. A parlamentnek 3,5 millió fontos tartozása keletkezett a befektetőkkel, pénzkölcsönzőkkel és katonákkal szemben és csak egy pénzbevételi forrása maradt – az ír föld.

Az új puritán kormány Írországban egy újragyarmatosítást hajtott végre brutális, ha nem véletlen határozottsággal. Néhány megyében az angol katonák tisztogatásba kezdtek azáltal, hogy összegyűjtötték a hazaárulókat és vagy kivégezték őket, vagy hosszas vándorlásra kényszerítették őket Connacht-ban. Más helyeken az íreknek sikerült a hegyekben elrejtőzniük, vagy olyan csendes életmódot élniük, hogy ne fedezzék föl őket. Sokan viszont az erdei rablók régi tradícióját vitték tovább és banditákká váltak. Sokak számára az újragyarmatosítás a halálba vándorlást jelentette. Mivel erővel kényszerítették az íreket földjeik elhagyására a termények betakarítása előtt, ezért az új földjeikre történő vándorlás során az éhséggel küszködtek és már túl későn érkeztek meg ahhoz, hogy el tudják vetni terményeiket a sziklás talajon.

A gyarmatosítási törvény (Act of Settlement)

1652-ben az Oliver Cromwell által vezetett angol parlament törvénybe iktatta a gyarmatosítási törvényt. Ennek a drákói törvénynek az első tette az ellenség vezetőinek (például Ormond grófjának) azonosítása volt. Ezeket a vezetőket hazaárulókká nyilvánították, életüket és földjeiket pedig Anglia számára elkobozták. Minden egyéb írországi földtulajdonost az angol parlamenthez való állandó jó viszonya bizonyítására kényszerítettek. Ez a feladat szinte lehetetlen volt egy olyan országban, ahol a katolikusok és a protestánsok már a parlament hatalomátvétele előtt harcoltak egymással. Azok földjeit elkobozták, akik nem tudták állandó jó viszonyukat fönntartani és arányában kisebb földbirtokot adtak nekik Connacht-ban.

Kíméletlensége ellenére a gyarmatosítási törvény két szinten sikert aratott. Először sikerült az angol parlament általi tartozást visszafizetni, másodszor pedig majdnem minden régi, többségében katolikus földtulajdonost a sziget egy távoli sarkába szorítottak. Habár sok nagy előzetes gyarmatosítási mozgalomhoz hasonlóan a gyarmatosítási törvénynek sem sikerült azt a végső célt elérni, hogy a többségében ír népességet fölváltsa egy protestáns angol populáció. Míg a vagyonos angolos köznemesek boldogan vettek át nagyobb ír földsávokat, az angol kereskedőket és munkásokat nem érdekelte az újragyarmatosítás. Miért is mentek volna egy olyan szigetre, amely a gyilkos fölkelésekről és a banditákról volt híres, amikor ott volt az új világban az esély egy sokkal jövedelmezőbb és vonzóbb életre?

Végül megbukott a gyarmatosítás azon kísérlete, hogy angol katonákat telepítsenek Írországba. Több mint 30 ezer katonának adtak földet Írországban, de közel kétharmaduk azonnal eladta a földet hivatalnokainak vagy egyéb földbárónak. Ami megmaradt, az gyorsan az írek kezébe került. Az ír nőkkel való házasságra kényszerülve ezek a katonák olyan gyermekeket neveltek, akiknek az ír volt az anyanyelvük.

Végül a gyarmatosítási törvény hasonló eredményt hozott mint a több ír gyarmatosítási kísérlet. Egy új vagyonos protestáns angol földbirtokos osztály került az elnyomott katolikus többség fölé. Habár a kemény, puritán rendszer elpusztult Oliver Cromwell 1658-as halálával és II. Károly 1660-as restaurációjával, a károkozás már megtörtént. A Cromwell-i kormány újraírta Írország demográfiáját és egy egyenlőtlen, instabil társadalmat teremtett.

Forrás: McCullough, J.: A Pocket History of Ireland, Gill & Macmillan (Dublin: 2010)

Borítókép: Oliver Cromwell, forrás: Wikimedia Commons